Még élünk

Nagy volt a csönd mostanság itt a blog-on de hamarosan változik a helyzet,  nemsokára új történetekkel és új élményekről számolunk be.
Addig is kitartást :)

Egy új élet 1. rész

A lány rongyos ruháiban feküdt egy sötét hideg cellában, és fogalma se volt róla miért van itt egyáltalán, és hogy mi lesz vele. az idő érzékét már teljesen elvesztette, számára, hogy nappal volt-e vagy éjszaka az teljesen mindegy volt. Nem tudott semmit a külvilágról de még arról sem, hogy mi történik idebent, amit tudott az az volt, hogy néha valaki bejött szótlanul végigment a soron és némi ételt meg vizet adott a raboknak.

Egyedül ilyenkor lehetett hallani hangokat ahogyan az elítéltek rávetődtek az ételre és a friss vízre, máskülönben egész nap csak a félhomály és csönd jellemezte a lány és a többi ismeretlen elítélt napját. Senki nem tudja miért van ez a nagy csend. Talán nem mernek megszólalni, nem tudnak vagy nem akarnak? A lány ugyan kíváncsi volt rá de rögtön az első naptól fogva ő is követve rab társai példáját csöndben volt  és kuporgott a sarokban.

Egyszer csak a lány fülét egy fémesen nyikorgó hang üti meg szemét pedig elvakítja a hirtelen éles beszűrődő fény. 

Aztán erőteljes kopogás hallatszik.

A lányt szinte megsüketül ahogy az eddigi csendet felveri az ütemes koppanások hangja  amik vészjóslóan  egyre közelebb és közelebb érnek.

Mikor a lány felnéz egy gyönyörű fiatal nőt pillant meg maga előtt. Magassarkú csizmát visel fekete testéhez simuló latex ruhát visel ami erőteljesen kiemeli hatalmas telt melleit és gyönyörű karcsú alakját. Arca mintha egy isten nő arca lenne, gyönyörű zöld szemeiben látszik a határozottság, és kegyetlenség. Haja igazi tüzes vörös haj zuhatag mely egészen a derekáig ér és hipnotizálóan leng jobbra balra ahogy a huzat lengeti.

A lány ereiben szinte megfagy a vér ahogy végigméri az előtte álló idegen nőt. 

Az idegen nő lenéz a lányra aki rongyokkal próbálja eltakarni meztelen testét, alaposan végigmeri és határozott hangon megszólal:

-Na te kis ribanc készen állsz a kivégzésre?

A lány ijedtében elsírja magát és remegni kezd.

-De...De mégis miért? Mit követtem el?

-Tudod te azt jól, szerinted azok akik itt kötnek ki azok mind ártatlanok? Vagy szerinted valami hiba történt?

A lány nem tudja mit válaszoljon vagy, hogy egyáltalán válaszoljon-e. De végül...

-Nekem fogalmam sincsen miért vagyok itt. Már azt se tudom mikor de én csak sétáltam az utcán amikor megállt mellettem egy fekete nagy autó és kiszállt belőle pár ember. Odajöttek hozzám és mikor odaértek egyszer csak minden elsötétült és itt ébredtem.

-Hazugsággal nem mész semmire, tudod jól te is, hogy téged is ugyan úgy mint a többi söpredéket itt a bíróság ítélt el.

A lány gyorsan megpróbál visszaemlékezni a tárgyalásra de rájön azért nem emlékszik mert nem is volt.

Már éppen tiltakozna amikor is a nő kinyitja a cella ajtaját és besétál a lányhoz.

-gyerünk dobd el azt a pár rongyot amit szorongatsz úgy se lesz rá szükséged ahova megyünk. Amúgy is minek takargatod azt a satnya testedet, itt senkit sem izgat fel!

-De...Én...én akkor se követtem el semmit itt biztosan félreértés van! Esküszöm!

Egyszer csak egy hatalmas pofon arcul csapja a lány aki elvesztve egyensúlyát elterül a hideg kövön.

-Ne pofázz felesleges és ne húzd az időt, úgy sem kerülheted el a sorsodat.

A nő hogy nyomatékot adjon szavainak erőteljesen belerúg a védtelen reszkető lányba.

-Azonnal négykézlábra mint egy jó kiskutya és pofázás nélkül követsz engem!

A lány látva, hogy nincs mit tenni, nem tudja meggyőzni a nőt engedelmeskedik és csöndben megalázva követi őt mint egy hűséges kutyus.

-Kérem...könyörgöm.talán hasz....

Mielőtt a lány befejezhette volna mondanivalóját az előtte sétáló nő hátrarúgott hirtelen és ezzel telibe találta a lány arcát aki vérző orral a földön hempergett csöndesen sírdogálva a fájdalomtól.

-Nem megmondtam hogy kuss legyen kis ribanc? Hát neked hiába beszélek, most mondd meg ilyen hülye vagy nem érted mi az hogy csöndben követni valakit?

A lány végül összeszedte minden erejét és ha már úgy is mindegy gondolta, folytatta a könyörgést.

-Könyörgöm, ne tegye ezt velem hasznos is lehetek még, bármire hajlandó vagyok akármire csak ne öljön meg!

-Na látom a veresből nem tanulsz, na mivel ma jó napom van te meg idegesítesz és még hátráltatsz is megengedem, hogy eldöntsd, hogyan akarsz meghalni. Lassan és fájdalmasan órákon át szenvedve vagy inkább még lassabban napokig szenvedve?

Kaján vigyor ült ki a nő arcára miután látta a hatás nem marad el

A lány teljesen összetörve odakúszott a nő lábai elé és szorosan átölelve azt, könnyes szemekkel kérlelte.

-Ígérem bármire hajlandó vagyok! Bármit megteszek és elviselek csak ne vigyen el a kivégzésre kéreeeem, könyörgööhhhööm.

A lány a mondat végére már kontrollálhatatlanul zokogott és szorította egyre jobban magához a nő csizmás lábát. A nő lenéz és jobban szemügyre veszi a lányt, azután elmosolyodik. De ez nem egy megszokott kedves mosoly volt, egyáltalán nem. Ez a mosoly elmondott mindent egyszerre volt félelmetes és ellenállhatatlan is.

-Hmmm még az is lehet, hogy pont hasznodat tudom venni, de tudd nem lesz olyan könnyű életed ha most megajándékozlak egy ujjal. 

A lány végig se gondolta nem is akarta mit jelenthet csak szabadulni akart és így igent mondott.

-Persze akármit megteszek nem érdekel mi az csak ne kelljen meghalnom!

-Majd meglátom csak gyere továbbra is mellettem majd még eldöntöm séta közben.

A lányt kiverte a hideg veríték miközben vadul járt az agya. Mi van ha csak azért mondta, hogy végre csöndbe legyen és ne rimánkodjon tovább? Vagy mi van ha sikerült túlélnie mi jön ez után mi lesz vele?

A lány szorosan követte a nőt négykézláb míg nem elértek egy ajtóhoz, ekkor a nő megszólalt:

-Isten hozott most kaptál tőlem egy új életet!

Ezzel kinyitotta az előttük álló ajtót és bevitte a lányt magával majd az ajtó halkan becsukódott.

Az első történetmorzsa

Ez  a történet a jövőben játszódik persze teljes egészében kitalált történet bár ki tudja ha így lesz akkor érdekes egy világot fognak megélni az akkori emberek.  Mindenesetre ez a történet a bevezető epizód lesz arról a történetről ami még a fejünkben van, de folyton alakul és változik ahogy papírra vetjük mindig találunk itt ott finomítani valót. Lehet ez a bevezető kicsit mondjuk úgy száraz első olvasásra de hát valahol el kel kezdeni egy világkép felépítését.
Na de elég a felesleges szövegből jöjjön az egyenlőre név nélküli történet. :D



2125-öt írunk az a társadalmi felépítés amit eddig ismertünk már-már elképzelhetetlen fordulatot vett. A mai ember szemével nézve ezt az új megváltozott világot olyan mint ha az emberiség visszatért volna abba a korba mikor a rabszolgatartás és barbarizmus elfogadott dolog volt és egy rabszolgát nem becsültek többre mint egy marhát a vágóhídon. De ez a változás magával hozta az erkölcsök, és az emberi normák teljes eltorzulását.
A változás 2050-ben kezdődött el  amikor az emberiség soha nem látott mélységekbe zuhant, a bűnözés soha nem látott magaslatokba tört a börtönökben nem lehetett egyszerűen annyi embert bezárni amennyit kellett volna. Az emberek akik tisztességesen éltek rettegtek minden nap, hiába a drága biztonsági berendezés az őrjárat senki sem volt biztonságban. Sajnos ez nem egy elszigetelt kis országban történt meg ez globális méretű volt. Aztán megszületett a döntés...a döntés amely elindított valamit...a világ vezetői nem hagyhatták annyiban, hogy a világ melyben élünk ilyen nagy mértékben elfajuljon. Az amit a világ nagy hatalmú vezetői akkor meghoztak egy olyan drasztikus lépés volt amit meg kellett tenni, és nem tűrt halasztást.
A döntés pedig a következő volt:
Létre kell hozni egy speciális szigetet ahonnan lehetetlen megszökni és az elítéltek totális kontroll alatt vannak, állandó megfigyeléssel. Ahhoz, hogy visszaadhassák azt amit a társadalomtól elvettek, mindenkinek dolgoznia kell a szigeten, az életben maradásuk csak is attól függ képesek megtermelni maguknak a mindennapi betevő falatot. Az egész emlékeztetett arra mikor Ausztrália még csak börtönsziget volt. De most nem az zajlott le ami annak idején, ez a sziget más volt, nagyon más...

***

Persze ez ellen a "problémamegoldás" ellen rögtön fellángoltak a tüntetések, különböző emberjogi szervezetek követelték, hogy vonják vissza a rendeleteket amiket a nemzetek vezetői egy emberként hoztak meg.  A törvény azon kívül, hogy embertelen volt az akkori normákhoz képest, még nagyon szigorúan vette a bűncselekmény fogalmát. Ezért könnyen megeshetett bárkivel, hogy egy kisebb kihágás miatt másnap már nem otthon a jó meleg ágyában ébredt hanem egy sokkal zordabb helyen. Persze az ilyen szigorú intézkedéseket be is kell tartatni, ezért rögtön ítélő rendőrbírákat ruháztak fel olyan hatalommal amilyet az ember akkor már csak könyvekből ismert...ez nem más volt mint a totális diktatúra rendszere. Ez az időszak nagyon zűrös volt tele tüntetésekkel amit a rendőrbírák mint valami lázadást levertek erőszakkal és kegyetlenkedve. Azután nem tehettek mást az emberek mint hogy beletörődtek az új világrendbe. Persze titkon a nagyon gazdagok és négyhatalmú cégvezetők elutazgattak néha-néha a börtönszigetre ahogyan ők nevezték "mókázni". Ami abból állt, hogy az elitlétekre vadásztak mint a vadakra szokás, vagy az eldugott pincerendszerben ami erre a célra volt kiépítve kicsit eljátszanak a rabokkal.

***

2080-ra a bűnözés és gyilkosságok száma drasztikusan csökkent, de még így is maradtak emberek akik ilyen kontroll mellett is a bűnöző életmódot választották. Volt aki kilátástalan helyzetéből adódóan, volt aki csak azért, hogy bebizonyítsa a rendszer hibás és így is lehet bűnözni, gyilkolni egyfajta lázadásként.
Persze az ilyen esetek kellettek ahhoz, hogy a börtönszigeten mindig legyen elég ember, akik kiszolgálják az emberiség gazdagabb rétegét azzal, hogy ingyen gyártatnak velük mindent, amire épp szükség volt a világban. Ugyan pár tízezer elítélt nem képes az egész világot ellátni, de egyes a vezetőkhöz közel álló cégeknek megspóroltak némi gyártási költséget azzal, ha velük állíttatták össze a legújabb okos telefont, mosógépet, divatos ruhákat stb.
2081- ben viszont a következő nagy erőlelépés történt meg ahhoz, hogy úgy nézzen ki a világ ahogy 2125-ben. Akár hogy is, a rendszer még így se volt tökéletes mindig voltak új elítéltek ezért a börtönsziget sohasem ürült ki, sőt ugyan a vezetők titokban tartották a valós számokat de a börtönszigeten élők száma sohasem csökkent a kezdeti számok alá...pont, hogy emelkedett.
Aztán a vezetők ismét összegyűltek egy hetekig tartó újabb nagy törvényhozásra ami kötelező érvényű lesz a világ összes országára. Az a törvény amely a végeláthatatlan egyeztetések után megszületett kimondta, hogy az elítélteket megfosztják emberi jogaiktól, és hogy még hasznosabbak legyenek a világ számára (mint valami haszonállat) fel lehet használni a szigeten kutatási, kísérletezési célokra. Itt kezdődött el az emberiség visszafordíthatatlan menetelése egy új világrend és normák felé.

***

2125

Ez egy új világ, egy merőben más és eltérő világ. Az emberiség soha nem látott fejlődésnek indult rengeteg téren, viszont ami ma barbárságnak, degenerációnak tűnik az emberek szemében az megszokott, elfogadott lett. Rabszolgákat adnak-vesznek az emberek egymás között. De nem közönséges rabszolgákról van szó, ezek szexrabszolgák arra vannak, hogy kiszolgálják tulajdonosuk minden igényét, és ezek az igények igen fájdalmasak szoktak lenni. 

A börtönsziget átalakult most már a rabszolgakiképzés és adás-vétel egyik fő központja lett. Ide kerül minden olyan ember aki bűncselekményt követett el, eladósodott és nem tudta visszafizetni, vagy egyszerűen csak valaki kinézte magának és elintézte, hogy oda kerüljön.

Elstartolás

Üdvözlünk téged kedves látogató!

Párommal kettesben elindítottuk első blogunkat aminek a célja, hogy megoszthassuk gondolatainkat és történeteinket BDSM témában az érdeklődőkkel. Na és mire lehet tőlünk számítani? Na nézzük csak...szeretnénk megosztani veletek kedves olvasók általunk írt történeteket, gondolatokat a bdsm világából néha azon kívül is talán :D és ha jól viselkedtek és rendszeresen olvastok minket akkor kirakunk velünk megtörtént eseteket is. 
Az oldalon nemsokára fellelhető történetek a mi munkáink, ha megtetszett és esetleg szeretnéd felhasználni valamelyiket az oldaladon akkor vedd fel velünk a kapcsolatot és amint tudunk visszaírunk! Viszont ha mi szerepeltetünk másoktól írást mi is írásos beleegyezést fogunk kérni tőle. Továbbá kéretik figyelembe venni ha vendégszerző munkáját rakjuk ki akkor ha az ő történetét szeretnétek esetleg kirakni tőle kérjétek az engedélyt, ha kell mi segítünk majd felvenni vele a kapcsolatot.

Kritikákat észrevételeket szívesen fogadunk és ha arra érdemes akkor figyelembe vesszük. 
Jó olvasgatást kívánunk!